DR . NEMESDY ERVIN

okleveles mérnök, a műszaki tudományok doktora, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, aki megteremtette a korszerű úttervezés és útépítés önálló egyetemi oktatását, és több évtizedes egyetemi működése alatt mérnök-generációkkal ismertette meg tudományát.

1944-48 között szerzett általános mérnöki (ma: építőmérnöki) diplomát a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem Általános Mérnöki Karán. 1945-49 között, tanulmányai mellett Sármezey István mérnöki irodájában dolgozott, majd 1948 decemberétől dr. Vásárhelyi Boldizsár egyetemi tanár, tanszékvezető hívására egyetemi tanársegéd lett az Út-Vasútépítési és Közlekedésügyi Tanszéken. Főmunkahelye ettől fogva egészen 1995-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen ez a tanszék, illetve különböző nevű utódai voltak.

1949-től dr. Vásárhelyi Boldizsár egyetemi tanár és Sármezey István docens számos tervezési és szakértési munkájában működött közre, úttervezési, forgalomfelvételi és -feldolgozási, később vasúti munkákat végzett.

1968 és 1990 között, huszonkét éven át vezette a Budapesti Műszaki Egyetem Útépítési tanszékét. 1949-től húsz önálló könyvet írt, hat könyvet társszerzőkkel együtt jegyzett, összesen 72 tanulmány fűződik a nevéhez. Ezek között van többek között az 1971-ben először megjelentetett könyve, az Utak és autópályák pályaszerkezete, amely az útépítés mai napig ható korszerű összefoglalója. Nemzetközileg is jelentős szakkönyveit ma is használják, útívkitűző zsebkönyvét szakmai körökben csak "a nemesdi"-ként emlegetik. Számtalan út és autópálya geometriai tervezése és pályaszerkezete az általa összefoglalt ismeretek alapján készült. Az aszfalttudományokban budapesti módszer néven, külföldön is ismert új vizsgálati eljárást dolgozott ki.

Rendkívül aktív társadalmi munkájának köszönheti a szakma az útügyi napokat. Számos ciklusban töltötte be a Közlekedéstudományi Egyesület Közúti Szakosztálya elnöki tisztét. Alapító tagként a Magyar Útügyi Társaság működésének beindításában és nemzetközi elismertségében is jelentős szerepet játszott: a társaság alelnöke, majd 1999-től tiszteletbeli elnöke volt. Egy ciklusban az MTA Közlekedéstudományi Bizottságának elnöke, három ciklusban alelnöke, 1974-től csaknem húsz éven keresztül az AIPCR (Útügyi Világkongresszus Társaság) Hajlékony útpályaszerkezetek nemzetközi bizottságában képviselte Magyarországot. Öt évtizeden keresztül a Közúti és Mélyépítési Szemle szerkesztője, felelős szerkesztője volt.

Főbb kitüntetései: MTESZ-díj, 1982.; Munka Érdemrend, 1988.; arany Ehrennadel kitüntetés, 1994. Düsseldorf; a BME Emlékérme, 1995.; a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, 1996.; a közlekedési és vízügyi miniszter kitüntető, elismerő oklevele 75. születésnapja alkalmából.

Életműve őrzi emlékét mindenkor.

 

©HorZso • 2015–2020. • v1.20.09.23.